Kell e kertes házban lévő kutyát sétáltatni?

Az amerikai staffordshire terrier mozgásigénye igen magas. Ez nem túl meglepő dolog, már ránézésre is látszik, hogy egy izmos, mozgékony kutyáról van szó. Lakásban tartva egyértelmű, hogy le kell vinnünk naponta többször a kutyát, de miért kéne sétáltatni egy kertes házban tartott kutyát, akinek ott van az egész udvar?

Milyen igényei vannak a kutyának?

A sétáltatás szempontjából ebben a cikkben 3 dolgot említünk meg. A kutyának igénye van a fizikai lemozgatásra, a szellemi kifárasztásra és a társasági életre.

Rendszeresen ki kell fárasztani a kutyát testileg. Ahogy minden élőlénynek, a kutyáknak is szükségük van a mozgásra. Jól érzik magukat tőle, segít nekik levezetni a felesleges energiát, segít az izmok épülésében, frissen tartja a vérkeringést. A staffi a mozgásigényesebb fajtákhoz sorolható, van nála több és gyakoribb lemozgatást igénylő fajta is, de kijelenthetjük, hogy rendszeresen ki kell fárasztani ezt a fajtát is. Elég nehéz pontosan meghatározni mennyi mozgás kell egy felnőtt amstaffnak, mert egyedenként változó és az sem mindegy, hogy milyen jellegű mozgásról van szó, illetve, hogy mit csinál a „pihenőidőben”, de hozzávetőlegesen napi 1-3 órát szoktunk mondani. A kutya alkalmazkodik hozzánk bizonyos mértékig, de a hosszú távú mozgásszegény élet nem neki való. Egy alap lemozgatás kell neki minden nap, de ha sportosabb életet élünk, akkor nagyon könnyen rá lehet venni, hogy megtanulja mire is valók az izmai és remek sporttárssá is válhat. Sétálhatunk vele, futhatunk, biciklizhetünk, túrázhatunk, úszhat…

A mentális lefárasztás azt jelenti, hogy a kutyát fejben is kifárasztjuk. Akárcsak az embereknél, a kutyáknál is hozzájárul a teljes élethez, hogy ne csak a testükkel foglalkozzunk. Egy fárasztó nap után pedig a pihenés is jobban fog esni. Szellemileg többféleképpen le tudunk kötni egy kutyát. Ez lehet tanítás is (vezényszavak, trükkök), de játék is (adott parancsra elvégzett cselekvés, tárgy megkeresése, stb.), illetve vannak olyan mozgások, amik fejben is igénybe veszik a kutyát, ilyen például a terelés, nyomkövetés vagy az agility, de a lista még hosszan folytatható. A lényeg, hogy a kutya használja a fejét, problémát oldjon meg, gondolkodjon.

A harmadik dolog pedig a kutya szociális igénye. Ez az amerikai staffordshire terriernél különösen fontos, hiszen a fajta nagyon emberközpontú és családcentrikus. Szüksége van arra, hogy a gazdája, családja mellett legyen. Ez aktív időtöltésből is állhat, de szimplán már a gazdi jelenléte is boldogsággal tölti el. Az ismert társak mellett pedig a kiegyensúlyozott viselkedéshez és az új dolgok megfelelő lereagálásához szükséges, hogy staffink megismerje a világot, új helyeken járjon, új emberekkel találkozzon, új állatokkal lépjen kontaktusba. Röviden, hogy új, ismeretlen ingerek érjék.

Kell e kertes házban élő kutyát sétáltatni? Mire jó egy séta?

Az első kérdésre a válasz, hogy kéne. Nyilván mi is tudjuk, hogy vannak kutyák, akik leélték az életüket látszólag teljes boldogságban, vidámságban egyetlen séta nélkül egy udvarban. Nem szeretnénk senki lelkébe beletaposni azzal, hogy azt írjuk, hogy kötelező a kutyát sétálni vinni és mindenki csak kínozza a kedvencét azzal, ha nem vagy csak nagyon ritkán viszi. Tudjuk, hogy vannak olyan gazdik, akik foglalkoznak a kutyájukkal kerten belül, tanítják, játszanak vele, közös időt töltenek el vele. Az álláspontunkat inkább olyan oldalról szeretnénk megértetni, hogy bár nem kötelező a séta, de a séta hiánya egy olyan dolgot vesz el a kutyától, amit más nem tud megadni. Egy olyan űr marad, amit nem tölt be semmilyen tartalmas időtöltés kerítésen belül (még ha erről a kutyus tudatosan nem is tud). A mi álláspontunk az, hogy minden kertben tartott kutyát ugyanúgy vinni kell sétálni, mert az javára válik, mind a kutyának, mind az embernek.

És hogy mire jó egy séta, bandázás vagy egy kis futkosás a szabadban? Lemozgatja a kutyát, kifárasztja, így a teste is megkapja, amit meg kell kapnia és az energiát sem otthon fogja levezetni ásással, szökéspróbálkozással, rongálással. Sétálás közben erősödik a gazdi-kutya kötelék. Egy közös időtöltés, ami során közelebb kerülhetünk egymáshoz a kedvencünkkel. Szocializál. Az amstaff egy bátor, érdeklődő, barátságos fajta, mutassuk hát meg neki a világot. Adjunk esélyt neki, hogy megismerje az utcánkat, lássa milyen egy végtelen rét vagy erdő, de bátran vigyük be sűrűbb, zajosabb környezetbe is, hogy azt is megszokja és ne féljen vagy legyen agresszív egy-egy nagyobb hanghatástól. Ismerkedjen más állatokkal, tanítsuk meg neki mi az elvárt és megfelelő viselkedés. A sétának fárasztó hatása van, a kutyát új ingerek érik, új helyek, látvány és új szagok, van mit megismerni és felfedezni. Emellett a mozgás jót tesz az embernek is, ha pedig csoportosan végezzük, akkor a „kutyázás” mellett társasági tevékenység is lehet.

Oké, oké, de a kertes házban tartott kutya futkoshat az udvarban

Az előzőekben több dolgot is említettünk, hogy miért tesz jót, ha a kutya kimozdul otthonról, de ezzel a mondattal annyiszor találkozunk, hogy külön meg kell említeni. Egy udvarban tartott kutya valóban futkoshat akármennyit, akár egész nap. Csak éppen nem fog. Nem lesz olyan gondolata egyik kutyának sem, hogy „most már kicsit le kéne magam mozgatni, úgyhogy egy-két órát csak futok körbe-körbe, mint egy bolond”. A kutyák nem így működnek. Futkoshat, ha mondjuk kerget valamit, vagy ha a hátsó udvarból gyorsan a kapu előtt álló biciklispostáshoz akar érni. Futhat, ha van hozzá egy társa, akivel játszik vagy ha végigköveti a kerítés előtt elhaladó másik kutyát. De alapból nem fog futni, csak úgy. Feküdni fog, esetleg aludni és amíg várja a gazdit, addig lefoglalja magát valahogy. Ha nincs soha sétáltatva, akkor abból kell építkeznie, ami van kerítésen belül, ez pedig lyukakhoz, megrágott székekhez, kikapart növényekhez vezet. Az udvar egy ismert terület, hamar megszokja és új helyekre lenne igénye, csak épp séta nélkül nem jut ehhez hozzá. Ha szeretnénk a felelős gazdikhoz tartozni és mindent megadni kedvencünknek, akkor vigyük rendszeresen sétálni, mert vannak dolgok, amiket csak terepen kaphat meg.

A kinti séta javítja a benti életet

A kimozdulások során szerzett tapasztalatok és ismeretek elősegítik a kutya fejlődését. Meg tudjuk neki mutatni, hogy az otthoni saját és számára védendő terület mellett vannak közös, semleges terek is. Egy sétáltatott kutya látja, hogy a kerítésen kívül is vannak más emberek, állatok és nem kell mindegyikkel foglalkoznia. Ez kerítésen belül is segít neki abban, hogy ne minden elhaladó élőlényt gondoljon azonnal halálos fenyegetésnek. Ha számára idegen környezetben magabiztosan vezetjük a kutyánkat, akkor az megerősíti benne, hogy mi aztán tudjuk mit kell csinálni és urai vagyunk a helyzetnek, ez pedig erősíti benne a hierarchikus rendet. Egy kiadós séta vagy rohangálás után a kutyánk egy „lefárasztott”, nyugodtabb állapotba kerül, és otthon is nehezebben tereli el a figyelmét más, így ezeket az időket használhatjuk magasabb koncentrációt igénylő feladatok elsajátítására is.

Akkor felesleges az udvar?

Nem, sőt ellenkezőleg. Nagyon jó, ha a kutya tud mozogni, ha szeretne (meg akkor is, ha nem vagyunk otthon). Jó, hogy el tudja végezni a dolgát bármikor. Az is jót tesz neki, hogy szabadon van, a friss levegőn és hogy heverészhet, napozhat vagy éppen lepkét kergethet. Az udvar nagyon jó és praktikus dolog, mindenképpen inkább előny, mintsem hátrány. A cikk azért született meg, mert sokan még ma is úgy gondolják, hogy az udvar egyedül el tudja végezni mindazt, amit a gazdi és a változatos külvilág tud a kimozdulások során. Erre sajnos nem képes, ehhez a gazdának kell tennie. És ha már kutyát vállal az ember, akkor miért ne akarná megadni neki mindazt, ami még teljesebbé és boldogabbá tehetné a kedvence életét… és ezáltal a gazdiét is.