AZ AMSTAFF FAJTA TÖRTÉNETE
Az amerikai staffordshire terrier (vagy hétköznapibb megszólításában amstaff vagy staffi) napjainkban egyre nagyobb népszerűségnek örvend. A megítélésében még mindig erős szerepet játszik a fajta ősének múltja és az emberi előítéletek. De hogy is lett egy harci kutyaként emlegetett fajtából egy multifunkcionális családi kutya?
A kialakulásához az 1800-as évek elejére kell visszamennünk. Akkoriban nagy népszerűségnek örvendett különböző állatok közti küzdelmeket rendezni az emberek szórakoztatására, ilyen volt például az úgynevezett patkány-, borz-, bika- vagy épp medvehecc. Ezek szervezésében Nagy-Britannia élen járt. Az angol bulldogok őse, ami kinézetre a mai óangol bulldogra (Old English Bulldog) hasonlít leginkább, főszerepet játszott ezekben az eseményekben. 1835-ben azonban a Brit Parlament elfogadta az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvényt, amivel illegálissá tette ezeket az eseményeket, de ez a kutyaviadaloknak sajnos nem vetett véget, hiszen kutyát kutya ellen harcoltatni egy könnyebben elrejthető tevékenység volt, mint bika, ökör vagy éppen medve ellen.
A győzelem érdekében minél tökéletesebbre szerették volna csiszolni a kutyákat, így az idők során elkezdték terrierekkel keresztezni őket, hogy a bulldogok felépítéséből adódó nehézkesebb mozgást kiküszöböljék. Ezek a kutyák erősek voltak, de sokkal fürgébbek korábbi társaiknál. A kiképzéseik során a más állatok elleni agresszivitást erősítették bennük, viszont a gazdájukkal szembeni engedelmesség kulcskérdés volt, sem a gazdájukra, sem a viadalt levezénylő személyekre nem támadhattak rá. Sok kutya egyébként is a tulajdonosával egy háztartásban élt.
Az 1800-as évek közepén Amerikába vándorló britekkel együtt ezek a viadorkutyák is a kontinensre kerültek, ahol szintén nem mentesültek teljesen a véres játékok alól. Ezen a ponton a kutyák kinézetében és fizikai adottságaiban már találhatunk a mai amstaffhoz nagyon hasonló vonásokat.
A fajtának egyre több kedvelője lett, akik nem a viadorkutyát látták benne és felismerték, hogy számos olyan tulajdonsággal rendelkezik, amiket az arénákon kívül, a magánéletben is remekül lehet kamatoztatni. Kialakult egy egyre növekvő réteg, akiknek küllemre is tetszett az állat, és akik a ház körüli munkákra is szívesen használták őket segítségül, úgy, hogy közben teljesen elhatárolódtak a véres játékoktól. Bár eredetileg nem munka funkcióra tenyésztették ki, de mentális és fizikai tulajdonságaik miatt a kutyák tökéletesen alkalmasak voltak betölteni ezt a szerepet is, miközben már családi kutyaként, társként tekintettek rájuk. A funkcionalitásra és a küllemre történő szelekció szép lassan meghúzta a vonalat a „harci kutya” és a „mindenes családi kutya” közt. Ekkor a tenyésztés során természetesen már az agresszivitás kiküszöbölése volt a cél és elmondható, hogy néhány generáció alatt a kutyák kiegyensúlyozottabbak és nyugodtabbak lettek.
1936-ban az American Kennel Club (röviden AKC) elismerte és bejegyezte a fajtát, mint Staffordshire Terrier. 1972-ben pedig pontosítva lett a fajta neve American Staffordshire Terrier-re, azért, hogy jobban elkülönüljön az elnevezése az angol staffordshire bull terriertől, ami egy másik fajta. A bejegyzést követően, a szelekció az, ami elvezetett a fajta ma is ismert tulajdonságaihoz. Miután „eldobhatta láncait”, az évtizedek során megmutatkozott a fajta igazi jelleme, ami egy emberkedvelő, családcentrikus, intelligens és agilis kutyát rejtett magában.